Területi vezetőségi üzenet
Arra kérlek benneteket, amilyen távolra csak vissza tudtok emlékezni, jegyezzétek fel az Úr kezének bizonyítékát az életetekben
„Lehet, hogy a templomok építése és fenntartása nem változtatja meg az életeteket, de az az idő, amelyet a templomban töltötök, biztosan meg fogja!”
Fiatal férfiként a misszionáriusok meséltek nekem Jézus Krisztusról, az életéről és a tanításairól.
Mindig megérint a Mormon könyvében található beszámoló arról, hogyan jelent meg az amerikai földrész népeinek a Szabadító a keleti féltekén történt feltámadása után.
Mindannyian fivérek és nővérek vagyunk, mindegyikünk egy szerető Mennyei Atya gyermeke. Az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus mindenkit hív
Van egy másik isteni, szilárd igazság, miszerint Krisztus, a mi fivérünk és Szabadítónk elvégezte az engesztelést az egész emberiség – minden egyes ember – bűneiért, a születésük helyétől, a bőrük színétől és származásuktól függetlenül
Krisztus a „jobb szövetségnek közbenjárója” (Zsidók 8:6). Ez a szövetség lehetővé teszi, hogy ki legyenek elégítve igazság követelményei és az irgalom követelményei.
A társadalom megpróbál meggyőzni minket arról, hogy önazonosságunk és értékünk valamiképpen anyagi javakhoz, befolyásos tisztségekhez és a mások általi elismeréséhez van kötve.
Számos olyan ajándék létezik, melyet Mennyei Atyánk szeretne, ha elnyernénk, ezzel biztosítva a hazafelé – az Ő szerető karjaiba – vezető utunkat.
Azok a dolgok, amelyeket viszont tudunk, sokkal fontosabbak és erőteljesebbek azoknál a dolgoknál, amelyeket még nem egészen értünk.
A Szabadító módján való tanítás megköveteli, hogy az életünkben Őt tegyük az első helyre, hogy kövessük a tanításait, és szeretetet árasszunk a környezetünkben.